Helyünk a keresztyénségben

A Keresztyén Testvérgyülekezet történelmi gyökerei a 19. századi Angliába és Írországba vezethetők vissza. Az 1820-as években kis keresztyén csoportok bukkantak föl e két országban, anélkül, hogy tudomásuk lett volna egymásról. Úgy gondolták, Isten vezette őket arra, hogy a közösségüket és istentiszteletüket az újszövetségi alapelvek egyszerűségére alapozzák, és nem emberalkotta szabályokra. Alapító személyt vagy személyeket nem lehet megnevezni, viszont a kezdeti időszakból két jeles személyiség említhető: J. N. Darby jogász, az Ír Egyház lelkésze, akinek a teológiai látásmód kialakításában volt nagy szerepe, illetve a bristoli gyülekezet-vezető George Muller, aki árvaház-alapítóként vált ismertté. A mozgalom hitelvei ebben a kezdeti időszakban alakultak ki. Nem volt földi központi vezetőség, nem voltak kirendelt (felszentelt) lelkészek, nem volt felekezet, mivel nem volt tagnyilvántartás. Inkább a gyülekezet szót használták az egyház helyett, mint ami közelebb áll az Újszövetségben leírt hívőkből álló helyi csoport megnevezéséhez. Az egyház szót fenntartották az egyetemes világméretű láthatatlan testnek, ami mindazokból áll, akik Krisztusban hisznek. Evangelizáló mozgalomként hatalmas segítséget nyújtottak a missziós munkának, a létszámukhoz képest a legnagyobb számú misszionáriussal, és ez sok országban így van mind a mai napig. A történelem folyamán többféle irányzat alakult ki a mozgalmon belül. Amit ma fontos örökségnek tartunk az a bibliai alapelvekhez való ragaszkodás, és az egyházszervezet nélküli gyülekezeti kapcsolatok. A reformációt helyesnek tartjuk, és a reformátorok által felismert igazságokat, mi szerint egyedül a Szentírás a kijelentés forrása, igyekszünk a gyakorlatban is képviselni. Úgy tartjuk, hogy a reformáció nem állhat meg, az elődeink hagyományát és saját gyakorlatunkat is az Ige mérlegén kell értékelnünk. Egyetértünk azzal a bibliai gondolattal, hogy a hívok egységének alapja nem a felekezeti hovatartozás, hanem a Jézus Krisztusban való személyes hit, és a Szent Szellem általi újjászületés. Krisztusban testvéreknek tekintjük mindazokat a keresztényeket, akik a Szellemtől újjászületve Jézust Uruknak és Megváltójuknak tartják.